Megnézem

Szent Kard emlékmű

Sóly, Sóly

Értékőr: Bikádi László
Forrás: Helytörténeti leírás

Megnézem

Református emlékszoba és tájház Sólyban

Sóly, Sóly

Értékőr: Bikádi László
Forrás: Helytörténeti leírás

Megnézem

Árvalányhaj Sóly határában

Sóly, Sóly

Értékőr: Bikádi László
Forrás: Helytörténeti leírás

Megnézem

Kinizsi könnye forrás Nagyvázsonyban

Nagyvázsony, Nagyvázsony

Értékőr: Nagyvázsony
Forrás: Helytörténeti leírás

Megnézem

A sólyi papírmalom

Sóly, Sóly

Értékőr: Bikádi László
Forrás: Helytörténeti leírás

Megnézem

Kolbászos pogácsa

Sóly, Sóly

Értékőr: Bikádi László
Forrás: Helytörténeti leírás

Megnézem

Kántás Károly életútja

Sóly, Sóly

Értékőr: Bikádi László
Forrás: Helytörténeti leírás

Megnézem

Szent Kard Fesztivál

Sóly, Sóly

Értékőr: Bikádi László
Forrás: Helytörténeti leírás

Megnézem

"Pörkölt torta"

Nemesvámos, Nemesvámos

Értékőr: Bárdos Zoltán
Forrás: Nemesvámosi Ifjúsági Klub

Megnézem

Szemere László (mikológus, ornitológus)

Hárskút, Hárskút

Értékőr: Heblinger Gábor, Kauker Gergely, Tábori Ferenc,
Forrás: Helyi lakosok, Internet

Megnézem

Lindenbaum Német Nemzetiségi Dalkör

Hárskút, Hárskút

Értékőr: Heblinger Gábor, Kauker Gergely, Tábori Ferenc,
Forrás: Dalkör tagjai

Érték megnevezése

Nagydobronyi udvarlási szokások


Település neve

Nagydobrony


Adatfelvétel időpontja

2015.11.12.


Kategória

Nagydobrony, Kárpátalja


Értékőr neve

Molnár Beáta, Danka Laura, Szabó Annamária


Adatfelvétel forrása

Badó Erzsébet, Nagydobrony


Érték jellemzőinek rövid leírása

Régen a hosszú téli estéket faluhelyen sosem töltötték lustálkodással. Ez volt az ideje a fonóknak, a tollfosztóknak. Amellett, hogy ezek az alkalmak hasznosak voltak, más szerepet is betöltöttek a település életében. Ilyenkor találkoztak a fiatalok, itt ismerkedhettek meg egymással. Ezeken az összejöveteleken születtek meg az életre szóló szerelmek, házasságok.

Érték bemutatása

Badó Erzsébet (szül. Géci Erzsébet) 1931-ben született Nagydobrony községben. Erzsi néni ma is sok jó érzéssel gondol vissza fiatal korára, amikor még minden másképp volt. Mindennek megvolt a maga hagyománya. Megvolt a hagyománya a munkának és megvolt az ismerkedésnek, a szerelemnek is. Erzsi néni elmesélt ezek közül néhányat. A hosszú téli estéket faluhelyen sosem töltötték lustálkodással. Ez volt az ideje a fonóknak, a tollfosztóknak. Amellett, hogy ezek az alkalmak hasznosak voltak, más szerepet is betöltöttek a település életében. Ilyenkor találkoztak a fiatalok, itt ismerkedhettek meg egymással. Ezeken az összejöveteleken születtek meg az életre szóló szerelmek, házasságok. Egy-egy fonóba vagy tollfosztóba 4-5 eladósorban lévő lány volt meghívva az ismeretségi körből, a rokonságból. Persze, a fiúk is tudták, kinél, mikor, milyen összejövetel van, így összebeszéltek, és mentek a lányos házhoz. Erzsi néni elbeszélése szerint, arról, ahogy a legények daloltak az utcán, a lányok már tudták, melyik legénycsapat jön. Ilyenkor aztán ment a dalolás, a viccelődés. Ha egy lány leejtette az orsót, azt egy legény hamar felkapta, és csók ellenében adta csak vissza. Aztán kezdtek szétszéledni a lányok, legények. Az a lány, akinél a fonó, vagy tollfosztó volt tartva, minden legényt ki kellett kísérjen. A legények addigra már eldöntötték, kinek tetszik a lány, és az maradt közülük a legutoljára, aki kiválasztotta magának. Akkor a kapuban megkérdezte a lányt, járhat-e hozzá. Ha beleegyezett, akkor ez után úgy mondták, hogy „szeretőjük” egymásnak. De nem siettek a lányok, hogy szeretőt járassanak magukhoz, mert az már nagy elkötelezettséget jelentett. A bálban már nem volt „kapós” (nem érdeklődtek már iránta más legények) a lány, akinek szeretője volt. Megesett ám olyan is, hogy egy lány egyszerűen nem volt elég „kapós”. Ilyenkor „kapósabb” lánypajtásai sokat hívták magukhoz fonókba, és egyéb összejövetelekre, hogy ott mégis kapjon szeretőt. Nem maradt pártában senki. Erzsi néni így gondol vissza a régi időkre: „Nagyon szép, nagyon jó szokás volt… szeretet volt.”

Képek

Erzsi néni besz család