Megnézem

Szent Kard emlékmű

Sóly, Sóly

Értékőr: Bikádi László
Forrás: Helytörténeti leírás

Megnézem

Református emlékszoba és tájház Sólyban

Sóly, Sóly

Értékőr: Bikádi László
Forrás: Helytörténeti leírás

Megnézem

Árvalányhaj Sóly határában

Sóly, Sóly

Értékőr: Bikádi László
Forrás: Helytörténeti leírás

Megnézem

Kinizsi könnye forrás Nagyvázsonyban

Nagyvázsony, Nagyvázsony

Értékőr: Nagyvázsony
Forrás: Helytörténeti leírás

Megnézem

A sólyi papírmalom

Sóly, Sóly

Értékőr: Bikádi László
Forrás: Helytörténeti leírás

Megnézem

Kolbászos pogácsa

Sóly, Sóly

Értékőr: Bikádi László
Forrás: Helytörténeti leírás

Megnézem

Kántás Károly életútja

Sóly, Sóly

Értékőr: Bikádi László
Forrás: Helytörténeti leírás

Megnézem

Szent Kard Fesztivál

Sóly, Sóly

Értékőr: Bikádi László
Forrás: Helytörténeti leírás

Megnézem

"Pörkölt torta"

Nemesvámos, Nemesvámos

Értékőr: Bárdos Zoltán
Forrás: Nemesvámosi Ifjúsági Klub

Megnézem

Szemere László (mikológus, ornitológus)

Hárskút, Hárskút

Értékőr: Heblinger Gábor, Kauker Gergely, Tábori Ferenc,
Forrás: Helyi lakosok, Internet

Megnézem

Lindenbaum Német Nemzetiségi Dalkör

Hárskút, Hárskút

Értékőr: Heblinger Gábor, Kauker Gergely, Tábori Ferenc,
Forrás: Dalkör tagjai

Érték megnevezése

Szegi László mezőgazdasági gép makettjei és modelljei


Település neve

Pusztaszabolcs


Adatfelvétel időpontja

2014.10.06.


Kategória

Pusztaszabolcs


Értékőr neve

Pusztaszabolcsi Hagyományőrző és Hagyományteremtő Alapítvány


Adatfelvétel forrása


Érték jellemzőinek rövid leírása

Szegi Lászlót kevesen ismerik Pusztaszabolcson. Szerény, kevésbeszédű, magának való ember. 1954-ben született, gyermekkorát Szabadegyházán töltötte. Két bátyja most is ott él, ő Pusztaszabolcson telepedett le családjával.

Érték bemutatása

Gyermekkorában állandóan barkácsolt. A mezőgazdasági gépek érdekelték. Első makettjeit kukoricaszárból készítette 6-14 éves korában. Elment a termelőszövetkezetbe, ahol alaposan megfigyelte a traktorokat, ekéket, boronákat, kombájnokat. Lerajzolta, majd otthon kicsiben elkészítette őket. 1967-ben Sárbogárdon megnyert egy versenyt, és továbbjutott munkáival a megyei bemutatóra, ahol második lett. Makettjeit azonban a kiállítás után nem kapta vissza. Ezt ma is sajnálja. Az általános iskola után mi másnak is tanult volna, mint mezőgazdasági gépszerelőnek. Az ipari iskolát Seregélyesen végezte el. A katonaság ideje alatt fogott hozzá az első modell, egy SzK-4 típusú kombájn megépítéséhez. Ez már természetesen nem kukoricaszárból, hanem fémből készült. Négy évig, 1974-től 1978-ig dolgozott rajta. Még a láncszemeket is ő hajlítgatta, egyenként, lemezből. Az Alkotó Ifjúság pályázaton első díjat nyert vele. Elemről működtethető mind a mai napig. 1981-ben kapcsolatba került a Budapesti Mezőgazdasági Múzeum munkatársával, Réz Gyulával. A Vajdahunyad várában működő múzeumnak óriási makett-gyűjteménye van. Laci ekkor tudta meg, hogy a makettek az európai szabvány szerint 1:5 arányban készülnek. Ő addig, 1:7 aránnyal dolgozott. Azóta követi a szabványt, hogy alkotásai egymással összevetve is hiteles méretűek legyenek. Réz Gyulával, aki már nyugdíjba ment, azóta is tartja a kapcsolatot. Mutatja a könyveket, amiket tőle kapott. A legszebb egy 1944-es kiadású, melynek címe: A faekétől a Hofherr traktorig. Benne gyönyörű kézírással az ajánlás: Szegi Lászlónak baráti szeretettel: Réz Gyula. Laci nemcsak megépíti ezeket a gépeket, hanem a történetüket is ismeri. Komoly gyűjteménye van szakirodalmi könyvekből, és komoly tudása, amit ezekből szerzett. A nagy „kedvenc” a Hofherr traktor. Mindent tud róla. Meséli, hogy az 1890-es évek végén kezdték építeni a gyárat Pestszentlőrincen, és a századfordulón már jöttek ki a kész gépek. Az államosítás után, 1948-tól Vörös Csillag Traktorgyárként működött tovább. Először dömpereket gyártottak DUTRA néven, később a traktorok neve is ez lett. 1973-ban bezárt a gyár. Jöttek az orosz MTZ-k, aztán az amerikai John Deer-ek, nem volt már szükség magyar traktorokra. „ A maiakban nincs fantázia. Mind egyforma.”- mondja. Tíz évvel ezelőtt készítettem Lacival egy riportot. Akkor már két éve dolgozott egy traktoron. Azt mondta, még két év, mire elkészül. Ránézésre már akkor készen volt a több mint negyven kilogrammos mű. Csillogott-villogott a gyönyörűen megmunkált fém. Nekem festetlenül még jobban tetszett. Az úgy makett volt. A finom munka még hátravolt, azt hagyta utoljára. A kétütemű motor elkészítése nehéz feladat. A porlasztót megcsinálni ilyen kicsiben úgy, hogy működjön is, nem könnyű. A motor, azóta már elkészült, de még nagyon sok munka van hátra. „Majd ha nyugdíjas leszek, befejezem.”- mondja. Ebből is látszik, hogy egy eredetivel az utolsó csavarig megegyező modell elkészítése, melyben a legapróbb alkatrész is kézzel készül, milyen aprólékos, hosszan tartó munka. Tíz év alatt persze új alkotások is születtek. Két makett: a DUTRA UE-28, és a DUTRA D4K, amelynek eredetije ma is a világ legjobb traktorja a maga kategóriájában. Gyönyörű mindkettő, de az igazi csoda egy cséplőgép a hozzá való üzemeltető traktorral együtt. Ez modell, tehát működik. Eredetijét 1937-ben gyártották afrikai exportra. Annakidején a Párizsi Világkiállításon I. díjat nyert. Ott díszeleg rajta a HSCS felirat: Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth. Laci elragadtatással beszél róla, miközben mutatja. Ma is csodálja az elődök szakértelmét. Én pedig az ő hozzáértését és fantasztikus kézügyességét csodálom, amivel az eredeti gépek műszaki rajza alapján elkészítette a kicsinyített változatot. Kaptam egy CD-t, amin otthon megnézhettem a működő cséplőgépről készült felvételt. Kis villanymotor hajtja az üzemeltető traktort. Fantasztikus! Amikor terveiről faggatom, azt mondja, a DUTRA traktorokból szeretne minél több típust elkészíteni. Mesél a kiállításokról, találkozókról, melyeken részt szokott venni. Sok az ilyen megszállott, mint ő, akik a régi gépek szerelmesei. Számos barátja van közöttük. Vannak olyan kiállítások, ahol a régi, működő motorkerékpártól a csuklós buszig minden megtalálható. Unszolásomra elővesz egy csomó emléklapot, amikből kiderül, hogy hol járt már alkotásaival. Minden évben megrendezik Pestszentlőrincen a Hofherr villában a Hofherr – Dutra Gépmajálist. Ott Laci makettjei, modelljei különlegességnek számítanak. A Mezőkövesdi Mezőgazdasági Gépmúzeum mindig szeptemberben rendezi az Országos Mezőgazdasági Gépésztalálkozót. Újfehértón az Országos Gépészkovács Találkozón szokott részt venni. Gödöllőn a Szent István Egyetem Múzeuma állandó kiállításnak ad otthont, ahol rendszeresen tartanak előadásokat veterán mezőgazdasági gépekről. Keszthelyen a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Georgikon Majormúzeumának majorbéli géptalálkozóján voltak már láthatók alkotásai. Mesél egy 91 éves újpesti bácsiról, aki még ki szokta állítani gyönyörű gőzgépmodelljeit. Rajta kívül nem ismer mást, aki mezőgazdasági gépek, elsősorban traktorok makettjeit, modelljeit készíti úgy, hogy azokon minden pontos mása az eredetinek. A család már megszokta, elfogadja ezt a különleges hobbit. Tudják, hogyha hazajön a munkából, elvégzi a ház körüli teendőket, és megy bütykölni a gépeit. Felesége, gyermekei, unokái büszkék rá. Fia Norbi, gyönyörű fényképeket készít alkotásairól. Szakmai körökben jól ismerik munkáit, lakóhelyén azonban nem.

Képek